2016. október 17.

Túl az Óperencián

Egyszer volt, hol nem volt, az Átlántiátus Óceánon is túl, ahol az óceán vize még a sarvalt-káposztalénél is sósabb- olyan mint a géra-, volt két halászember, egyik vénebb, mint a másik (sokkal),  kik nyakukba vették mobiltelefonjukat és nekivágtak a nagyvilágnak egy griffmadár hátán. Útba ejték az jó hollandusok földjét, ahol a griffmadarat megeteték jóféle búzagaz-olinnal, mert biz'a jó negyven fertályórát repült velük a nagy vizen átal.

S titánból vót a madár - szinte elfelejtettem mondani.
Az Üveghegyen és Szent Vasárnap szigetén is túl leveté őket a griffmadár az ő hátáról egy messzi hollandus tartomány szigeteinek egyikére és sebtiben magukra is hagyá őket, hadd boldoguljanak ahogy tudnak.
A Jóisten itt igen összekeveré emberformájú teremtményeinek nyelvét, akik aztán- mint Bábel tornyán- ángliusul, hispánul, hollandusul és papiamentóul értekeznek egymással s valami csoda folytán meg is értik egymást.
Antianan Hulandes lenne a tájék neve; a vakszerencse Jólevegő szigetére veté őket.
Mihelyst földet értek, azonnal mellbe vágta őket a trópus forró lehelete. Sárkányok torkolat-tüze.
- Ez lenne az a bizonyos jó levegő?- kérdezték egymástól, de hamarosan rájöttek, hogy ez biz'a.
Fú itt a szél éjjel s nappal, folyton-folyvást, egyhuzamban.
A szigeten csak nagyon földhöz ragadt, vagy nagy lények élnek, a kicsiket béfújja a szél a tengerbe. Így aztán van itt sokféle gyík meg kélgyó, rákok, csúszómászók, szamarak (jó nagyok) meg emberek is. Vagy ezer tucat. Azok is ólomtalpú lábbeliben járnak, különben huss...elvinné őket a szél.
Az őshonos növényzet is földhöz ragadt, a pálmafákat mulatt kezek ültették.
Óriások is laknak itt, azok jól elbújnak nappal valahová, csak a sótartóik látszanak, amik akkorák mint egy ház. Kell is a só a nyers sárkányhúsra, anélkül ehetetlen.
Rögvest árendába is vettek egy vasszamarat, ami aztán hű társuk lett s egy héten át zötyögtette őket mindenféle hepehupán keresztül, árkon-bokron át, körbe-körbe a szigeten, hűségesen, s egyszer sem makacsolta meg magát.
Igaz, hogy az vót reá vésve az oldalára, hogy Ni-szán, de szántalpak helyett kaucsukpatái vótak neki. S víz helyett benzint ivott, nem is keveset.
No de miért is vették nyakukba a nagyvilágot?
Há halászni mentek volt.
Kérdezé is tőlük a hollandus vasszamár-akolos:
- Kevés a hal a ti pátriátok vizeiben, hogy eddig jösztök halér?
- Van nálunk is hal, nem is kevés, de ilyen, ami csontból van, na, olyan egyáltalán nincs.
- Van az itt elég - így a hollandus - bár mi nem esszük, me' nem jó az enni.
- Mi se fogjuk megenni, csak próbáljuk megakasztani őkelméket a horoggal, oszt vissza a tengerbe.
- Együgyűek ezek a hunok- összegzé magában a hollandus -, de ki nem mondta volna a sommás véleményét, nehogy megnehezteljenek rá.
Így aztán békében váltak el, a hollandus  búcsúzóul még rásuppintott egyet a vasszamár farára, mondván:
- Oszt szolgálj becsülettel, nehogy szégyent hozz rám!
Nem hozott.
A halászok meg sátrat vertek a pálmafák árnyékában s aludtak egy sort, mer igen kihúrolta őket a hosszú út idáig.
Másnap halásztak.
Harmadnap halásztak.
Negyednap halásztak.
Ötödik nap halásztak.
Hatodik nap halásztak.
Hetedik nap halásztak, pedig az Úr sem dolgozott a hetedik napon, de ők igen.
Fogtak is vagy egy tucat halat.
Aztán nyolcadik nap esmént halásztak s vitték vissza a vasszamarat a gazdájához.
- Na, milyen vót? - kérdi a jó hollandus.
- Jó vót, csak rövid vót- így az egyik.
- Jó vót, csak hosszú vót- így a másik.
Így egyetértve aztán bévárák a griffmadarat, aki visszaröpíté őket az Üveghegyen innentre, az Átlántiátus Óceánon át, a jó hollandusok földjére, onnan pedig szép Magyarországba, vissza a való világba.
Ha a nagy griffmadár le nem szállt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
De leszállt.

Íme néhány kép a meseíró retinájáról másolva:

Tipikus flat gémmel s a vasszamárral

A déli világítótorony flamingókkal

A Békakő. Itt estek a halaim
Kombó bonefishre, Stickman T8, Evil Black, 9'0"

Halásztanya
Bonefish a Békakő mögül

Gyönyörű teremtmény
Bonefish a flat-en
Flamingók

Mangrove
Vadászó pelikán. Ha a pelikán nem volt itt a helyén, lehetett hazamenni.
Apálykor a halfogás esélye minimális

Karibi kék korallsziklákkal

Tekenyősbékák bölcsője

Ide rakják le a tojásaikat. Szigorú védelem alatt állnak.

Rekonstruált rabszolga-szállások. Sokkoló látvány

Ugyanaz, fehérben. Előtérben vasszamarunk

Szemétkupacok az öböl partján. Kicsit beljebb tengeri teknősök lubickoltak

Hajnal a Karib-tengeren

Karibi kékek, zöldek

Bonefish portré

Bonefish a mangrove tövéből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése